Jézus megáldja a gyermekeket

 

   A Jordán folyó partján egy birkanyáj legelt. A birkák közül az egyik már nagyon idős volt. Senki sem tudta, milyen nagy eseménynek volt a szemtanúja. A nagyok sokra tartották bölcsessége miatt. A kicsik azért szerették, mert nagyon szép történeteket mesélt nekik.

Ahogy ott legelget, látja ám, hogy a legifjabb unokája felé szalad.

-Nagyi, nagyi, nézd milyen szép csengettyűt kaptam a kisfiútól! Ugye milyen szép? Ugye milyen csinos vagyok? Ugye, ugye, ugye?

-Valóban. Nagyon szépen mutat a nyakadban.

- És hallgasd csak nagyi! - Azzal elkezdett körbe-körbe rohangálni, ugrálni, hogy minél jobban csilingeljen a nyakában a csengő.

-Nagyon szép hangja van, igazán hozzád illő.

-Nagyi, nagyi, nézd, nézd!

-Mit, kis unokám?

-Nézd, mennyi ember van ott! Mint egy nyáj!

-Valóban, sokan vannak, és mintha valaki beszélne hozzájuk. De az nem lehet igaz! Tényleg Ő lenne? El sem hiszem. Azt gondoltam sosem látom már. Ez egy csoda, mint a születése! - Az idős birka elmerült az emlékeiben... Boldog volt, hogy újra láthatja a Megváltót, a kisdedet, akiről annyi jót hallott a madaraktól. Kíváncsi bari meg ez alatt körülötte ugrándozott, nagyon szerette volna, tudni mire gondol a nagyanyja. Folyton csak kérlelte.

-Kérlek, kérlek nekem is meséld el! Én is akarom hallani! Légy szíves!

-Jó, de akkor leülsz és csendben figyelsz!

-Ígérem.

Ezt hallva a nyáj többi tagja is köréjük gyűlt.

-Nem lehettem idősebb tőled, amikor két ember jött be az istállónkba. Máriának és Józsefnek hívták őket, és Mária állapotos volt.

-Én tudom, tudom ő.........

-Pszt. - Szóltak rá a többiek a türelmetlen kis barira.

-Igen, jól mondod, ott született meg a kisded, a Megváltó. Akkor még nem igazán értettem, hogy fogja megváltani a világot az a csöpp gyermek. Olyan aranyos embergyereket azóta sem láttam! Rengetegen jöttek el hozzá azon az éjszakán. Mindenki látni akarta Isten fiát, de másnap elmentek, és én azóta sem láttam Őt. A madarak hoztak nekem hírt róla, a csodatételeiről, a bölcs tanításairól, de nem is reméltem, hogy még egyszer láthatom és meghallgathatom. Gyertek, menjünk közelebb, hogy mi is halljuk, amit mond!    

Azzal elindultak Jézus felé. Ahonnan jól hallottak mindent megálltak. Figyelmesen hallgattak minden egyes szavára. Mikor Jézus abba hagyta a tanítást megpihent kicsit. A birkák indulni készültek, de az kíváncsi bari megint észrevett valamit.

- Nagyi, nagyi nézd, ott van a kisfiú, akitől ezt a szép csengőt kaptam!

-Igen látom, kis unokám. Sok másik gyermek is van vele.

-Vajon mit keresnek ott?

-Nem tudom, menjünk közelebb!

A gyerekeket a szüleik Jézushoz szerették volna vinni, hogy megáldja őket, de a tanítványok útjukat állták.

-Nem ér rá ilyen semmiségekre a Mester! Fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, ne zavarjátok! Menjetek nem ér rá veletek foglalkozni! - Ezt azonban már Jézus is meghallotta és oda sietett. Ahogy a gyerekekre nézett elmosolyodott. Majd a tanítványai felé fordult, összehúzta a szemöldökét, és így szólt hozzájuk.

- "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." A gyerekekre mindig van időm! Nem küldhettek el egyet sem! - Azután a gyermekek felé fordult és így szólt hozzájuk.

-Gyertek ide mellém, ne foglalkozzatok senkivel! - Széttárta a karjait és a gyerekek odamentek hozzá. Egyenként a fejükre tette a kezét, megáldotta, és átölelte őket. Egészen kivirult Ő is. A gyerekek körbe vették, Jézus pedig tanította őket. Nagyon hosszan beszélgetettek, és látszott nem csak a gyerekek érezték jól magukat.

-Nagyi, nagyi én is! - ugrált a kíváncsi bari.

Azzal már oda is rohant. Jézus nagyot nézett.

- Hát te mit szeretnél? - kérdezte.

-Biztos ő, is azt szeretné, ha megáldanád! - mondta a kisfiú.

-Ennek semmi akadálya, ő is gyerek.

Jézus megáldotta a bárányt is. A gyerekek jót nevetgéltek rajta, majd elköszöntek. Jézus mosolyogva nézett utánuk, ahogy távolodtak, azután a tanítványai felé fordult. Már nem volt mérges rájuk, elszállt minden dühe, de nem hagyhatta szó nélkül. Így szólt hozzájuk:                        

-Jegyezzétek meg! A gyermek Isten ajándéka! Öröm, szerencse és áldás. Övék Isten országa! Hogy üdvözüljetek, nektek is ilyenné kell válnotok. Emlékezzetek rá, hogy mit mondtam, ki a nagyobb a mennyek országában! Meg kell térnetek! Olyanná kell lennetek, mint a kisgyermek, aki nem tud meglenni a szülei nélkül. Nektek a mennyei Atyától kell függenetek éppúgy, mint a gyermekeknek szüleiktől! Csak aki teljesen Istenre hagyatkozik, az részesülhet kegyelmében! Isten országából nincsenek kirekesztve a gyerekek! Isten országa éppúgy a gyerekeké, mint a felnőtteké. - A tanítványok figyelmesen hallgatták minden szavát. Nem szóltak semmit.      

-Nagyi, menjünk haza, elfáradtam.

-Megyünk kincsem, megyünk.

- Tudod, nagyi, boldog vagyok, mert Jézus megáldott, és mert szeret minket! Minket, gyerekeket.

- Igen kincsem, Ő mindannyiunkat szeret!

(Juhász József - 8.o.)