Borostyán /Hedera hélix/

 

Fás szárú, örökzöld kúszónövény. Nem élősködő. Rövid léggyökereik táplálék- vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak.

A borostyán testfelépítésére  a heterofilia jellemző, ami annyit jelent, hogy egy ugyanazon növényen többféle, sokszor alakban egymásra nem is hasonlító levelek találhatók. A borostyán ötkaréjos levelű fiatalkori meddő alakja a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot, többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökereivel felkapaszkodva fokozatosan alakul át a tojásdad levelű, zömök hajtású időskori alakká. Ez hozza ősszel a gömbös ernyőkben álló zöldes virágokat, borsó nagyságú fekete termése tavasszal érik.

 

Virágzatuk ernyős, virágaik öttagúak, zöldessárga színűek      

        

A borostyánokat legegyszerűbben dugványozással szaporíthatjuk. Léggyökereik, amelyekkel kapaszkodnak, dugványként a földbe kerülve könnyen átalakulnak tápanyagfelvételre is alkalmas gyökerekké.

A Hedera helix, azaz a nálunk is legismertebb borostyánfaj sokféleképp használható nagy változatossága miatt. A földön kúszó hajtások jó árnyéki gyeppótlók. Az időskori "cserjés" változat törpecserjeként ültethető. Futónövényként támok, falak befuttatására is alkalmas.

Érdekes újszerű felhasználási módja a borostyánkerítés. Ennek lényege, hogy ponthegesztett rácsra futtatva (egymás mellé sűrűn 15-25 centiméterenként ültetve, tápanyaggal jól ellátva) egy átláthatatlan élő kerítést alkot.

Vigyázni kell vele, mert agresszíven terjeszkedő növény. Kiszorítja a dísznövéket. Az USA-ban, olyan nagy károkat okoz agresszivitásával, hogy engedélyezik irtását.

 

Érdekességek a borostyánról (Hedera Helix)

 

A borostyán (népies elnevezése: repkény) egy vadon élő örökzöld kúszónövény, amely fák kérgére, sziklákra, falakra és egyéb felületekre is felkapaszkodhat. Fás szárából rövid szálak, úgynevezett kapaszkodó gyökerek nőnek ki, amelyeknek a végein található kis lemezek segítségével tapad meg a durva felületeken, fák kérgén vagy falakon és segítségükkel fel is kúszik rájuk. Ezek a gyökerek nem alkalmasak táplálékfelvételre, tehát nem károsítják a fát. Kapaszkodó felület híján a borostyán szétterjed a talajon, befut a mélyebb hasadékokba, és ekkor a kapaszkodó gyökerek valódi gyökerekké válnak, amelyek segítségével a növény felszívja a táplálékot. Ezért, abban az esetben, ha a növény a fák alatti területen terjed szét, felszívhatja a talajból azok táplálékának egy részét.

A borostyán csak akkor virágzik, ha magasabb helyre tud felkapaszkodni és így elegendő napfényt kap. A virágzó szárakon sűrűn helyezkednek el a levelek valamint az oldalhajtások és a végeiken figyelhető meg a virág. A borostyán általában ősszel virágzik.

Az ókori görögök azt tartották, hogy a borostyánból font koszorú megóv a részegségtől. Ugyancsak a bor okozta mámor hatástalanítására ajánlották az  összezúzott borostyánlevelek forralt borba keverését. A régmúlt idők angol kocsmáinak cégérén is borostyánbokor hirdette, hogy e helyen jó minőségű italt szolgálnak fel. Innen eredeztethető a régi mondás: „A jó bornak nem kell cégér".

A borostyán évszázadok óta a hűség jelképe. A régi görög papok egy köteg borostyánt nyújtottak át az egybekelő párnak. Napjainkban is gyakori kísérője az esküvőknek, a házastársi szerelem és hűség szimbólumaként, a menyasszonyi csokor és a koszorúslányok csokrainak dísze. A keresztény egyház egykor pogány szokásnak tartotta, és ezért tiltotta is a házak és templomok borostyánnal való feldíszítését karácsonykor.

 

 

 

Összeállította és a felvételeket készítette Nagy Lajos.

A fotók Dunavecsén és  a Rácalmási Jankovich Miklós Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kertjében készültek.