Népi kultúránk dísze, ma védett természeti kincs

 

 

A magyar falusi nép díszítőkultúrájához emberemlékezet óta hozzá tartozik a legkisebb szellőtől is lágyan ringó árvalányhaj. Táncos legényeknek kalapját egyaránt díszíti mint a falusi szobákat.

Népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy költőink és íróink, többek között Petőfi Sándor, Tompa Mihály vagy Jókai Mór is szerzeményeibe foglalta és népszerűsítette eme különleges szépségű növényt.

 

„Árvalányhaj a süvegem… Árvalányhaj a süvegem bokrétája

Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam,

Ezt magamnak a faluban választottam.

Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem,

De hogy jó lesz, még abban sem kételkedem.

A kék virág tiszta búza között terem,

Mátkámnak is kék virág van a szemiben.”

Petőfi Sándor - Lacháza, 1844. június

 

Az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó óta pedig a magyar cserkészek bocskai sapkájának, cserkész kalapjának, dísze kivételes ünnepi alkalmakkor. Ki ékeskedhetne ezzel a páratlan szép növényi dísszel hitelesebben, mint mi magyarok, kiknek megadatott, hogy ez a növény egyaránt megtalálható az Alföld kiskunsági homok pusztáin mint az ország több dombos vidékén, lejtősztyeppe rétjein.

A növénycsalád Kárpát-medencében honos fajtái közül legfontosabb a ma védett homoki Árvalányhaj , mely nálunk nyolc változatban fordul elő.

Az árvalányhaj a száraz, meleg éghajlat növénye. Talajigénye különleges, mert a nitrogénban szegény, nem megbolygatott, meszes homokot vagy elporladt kőzetet szereti. Utóbbi a Kárpát-medencében nem csak a híres alföldi, Kiskunsági Nemzeti Park homokpusztáira jellemző (Kunszentmiklós, Kunadacs, Kunbaracs, Kerekegyháza, Fülöpháza), hanem több enyhén dombos pl. homokkő eredetű lejtősztyeppére, legyen az Észak-Magyarországon, a Dunántúlon vagy Erdélyben. A Duna –Tisza közötti meszes homokot a Duna rakta le évmilliók alatt. A legszebb árvalányhajas társulás Tatárszentgyörgy határában látható. Amerre a szem ellát árvalányhajat ringat a szél.

 

HOMOKI ÁRVALÁNYHAJ

Aránylag gyakori előfordulása nem azt jelenti, hogy a talajra vagy más környezeti tényezőre nem érzékeny. Gyöngyös közeli Abasár község határában a Sárhegy lejtőit az 1880-az filoxéria/gyökértetű/ vészig szőlő borította. A vész után a domboknak csak az alját ültették be újra szőlővel, felsőbb részeit magukra hagyták. Hosszú évtizedek után a domboldalon ismét beállt egy társas növényvilág, köztük a hegyi árvalányhajjal.

Amint az a mellékelt fényképfelvételeken is látható, az árvalányhaj növénye vékony, 20-30 cm-es 'tűleveivel' nem feltűnő növény. Az év legnagyobb részében észre sem vesszük azt társnövényei -fűfélék- között. Virágzáskor azonban több hétre 'tollakba' borul, miközben páratlanul látványosan ringatja könnyű tollait a legkisebb szél.

Az érő 'hajszálak' néha csoportosan, legtöbbször azonban egyenként válnak ki tokjukból. Amint a szél felkapja azokat, többnyire pergő mozgásban repülnek akár több méter távolságra. Magjuk eközben lefelé húzza a hajszálat, aminek következtében a termésfüggőleges irányban ér földet, majd rövidesen beékeli magát abba. Kevéssel később a még gyapjas hajszálat már nem is tudjuk kihúzni a földből!!!

Egy bizonyos, ha most csapatostul nekiesünk a ma még meglévő, de már kiszorulóban lévő árvalányhaj állománynak, unokáinknak már csak mesélni fogunk tudni a magyar tájnak erről a ritka szépségéről.

Magyarországon mára élőhelye annyira beszűkült, hogy az összes faja védett. Eszmei értéke szálanként 5000 forint.

 

Készítették: Balogh Gabriella és Nagy Lajos